Furcsa az élet.Mikor az ember leginkább elhinné hogy most minden rendben van vele,akkor csapja arcon a sors pofátlan keze.Mit is mondhatnék?Hogy megijeszt?!Nem éppen.Inkább bátorit.Kiváncsivá tesz.Vajon mit tartogathat még? Készen állok arra hogy szembenézzek vele,DE most talán mégis megcáfolom magam,és azt mondom tartok tőle. Tul sok dolog történt,és tul sokat viseltem el,bár még ugy gondolom a felét sem éltem meg annak ami még következni fog hátralévő életemben.Az egész életunket az érzelmek határozzák meg. Az hogy milyen döntéseket hozunk,hogy merre visz utunk,hogy ki lesz életunk párja,hogy mikor részegen érunk haza egy bulibol az miért történt.Minden azon mulik mit érzunk.Ami eléggé szivszorito,mert az emberek érzelmei nagyon gyakran negativak.Fájdalommal teliek.De van hogy üresek.Mint egy hullámvasut.Sosem lehet tudni mi következik,de az gyorsan és hirtelen jön,mikor nem számitasz rá.Nem tudhatod merre visz az ut.Felfelé,vagy le a mélybe.Érdekes.Amikor felfelé megyunk a hullámvasuton az ut sokkal lassab és nehézkesebb.Látjuk a tetejét és látjuk hogy ott a csucs.Felérunk.Most egyenesen megyunk,egyenesbe van minden,de olyan gyorsan jön a lejto hogy fel sem foghatod.Tehát a lefelé ut 100-szor gyorsabb.Ilyen ez az életben is.Bizonytalan.Sosem tudhatod mi jön,de talán nem is számit.Talán csak hagynunk kell hogy zuhanjunk amikor kell.Mert a zuhanás után mindig a felfele ut jön.Ami meredek.De megéri.És a végén mikor lefelé mész a mélybe,csak széttárod a karjaid és hagyod hogy a szél lengesse a hajad,a ruhád,az arcodon átsuvitsen és máris ugyérzed ez a legkevésbé sem a fájdalomrol szol.A zuhanás szabadság.Minden fájdalom,minden probléma,minden amit érzel hirtelen csap meg.Mint a szél.Csak szét kell tárni a karod,összezárni a szemed,mosolya huzni a szádat és repülni benne.